szürkébe borítottak utcát és teret.
Ismertem őket, kis fehér koruktól, régről,
mielőtt még elveszítettelek.
Földközelben sűrű homályt hoz gyapjuk,
nem látni, hogy fölöttük még kék-e az ég.
Sokáig beszélhetnék még róla, de hagyjuk!
Évek óta ködben vagyok, és azt hiszem, maradok még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.