2018. május 9., szerda

A múlt idők emlékére

Szobám fala, akár a hó fehér,
bele már régen nem képzeltelek.
Pár szerelem egy életbe befér,
amíg el nem morzsolják a telek.

Régen nem néztem barna szemedbe,
régen nem láttam tükrében szemem.
Ami egykor volt, rég elfeledve.
Ma már vakon csak dolgomat teszem.

Újra kibomlott a zöld az ágon,
amely bólogat ablakom alatt.
Kedves arcod csak álmomban látom,
mindig, mielőtt a hajnal hasad.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.