csak az idő homokja pergett tovább.
A napfény a sivatagba távozott.
Vajon én, vagy a rózsaszál vagyok ostobább?
Az ott maradt az asztalon,
elfonnyadt, a szirma megfeketedett.
Én egy sötét barlangban aszalom
tovább a száraz évezredeket.
Mit érdekel bárkit az elmúlt idő,
az üvegbe beledermedt múlt?
A hidegből csak a jégvirág, ami kinő.
Aki látott, az mind megvakult.
A lovak meggöthösödtek,
ugrani megroggyant lábuk ina,
hasukon lyuk tátong, mint töröknek,
akit átlőttek, és nem segít rajta ima.
De az ezer év változatlanul ment el.
Csak a hús száradt meg a múmián.
Kiszáradt dög. Nem pöröl Istennel.
Már minek, így, ezer év után?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.