2018. május 31., csütörtök

Tomboló időben

Az idő perzseli bőröm.
Naponta támaszt új fekélyeket,
s nincs, aki keze balzsamával
gyógyítaná, mert szeret.

Már az igazat sem őrzöm.
Gyökeret vert belül a rossz,
hogy pórusaimon keresztül
undokká tegye felszínemet.

Cafatokban mállasztja szívem
a körül tomboló gonosz,
képtelen lettem megőrizni híven
egykor volt ártatlanságomat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.