Az idő perzseli bőröm.
Naponta támaszt új fekélyeket,
s nincs, aki keze balzsamával
gyógyítaná, mert szeret.
Már az igazat sem őrzöm.
Gyökeret vert belül a rossz,
hogy pórusaimon keresztül
undokká tegye felszínemet.
Cafatokban mállasztja szívem
a körül tomboló gonosz,
képtelen lettem megőrizni híven
egykor volt ártatlanságomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.