Alattomos vagyok, egy alja féreg,
mióta belém ásta magát a szó.
Zöldülök, mert terjed bennem a méreg.
A rothadás bűze ki nem mondható.
Az ablaktáblák régen becsukódtak,
hátat fordított nekem a külvilág.
Ordíthatok az égnek, csillagoknak,
a méreg bennem minden nemest kirág.
Aljassá lettem, mert magam megtörtem,
mert kiürült belőlem minden nemes,
amelyről azt hittem léttől-gyötörten,
hogy élni érte talán még érdemes.
Most kerengek folyton egyetlen körben.
És nem az vagyok, aki kiutat keres.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.