Jobb világot

Jobb világot álmodtam magamnak,
mint ami a részemül jutott.
Esténként befordulok a falnak,
zsibbadtan várok egy holnapot.

Nincsen napfény. Nincs jövő, vidámság,
már csak versben élem életem.
A tarka rét is szürke és sivár már.
És csak gyűlik bennem mind a sérelem.

Pontosan tudom, hogy ez nem élet,
de számomra már ez marad való.
Sokkal szebb jövőt már nem remélek
akár a Nap süt kint, vagy hull a hó.