2012. március 20., kedd

Sötéten látom

Túl sötéten látom a világot,
de nincsen ebben semmi meglepő:
fagyban sem nevelsz színes virágot;
árt neki a hideg levegő.

Réges-régen vártam azt a percet,
hogy megérek egyszer egy tavaszt.
Már tudom, nem szerzek úgyse' merszet,
ha jönne még, felismerni azt.

Már a meleg nyári Nap se' fénylik.
A madárdal is csak károgás.
Egyre csak egy dalt fújok: a régit,
s nem lesz ebben most már változás,
mert vissza nem hoz az idő már semmit,
míg nem jő a végső állomás.

1 megjegyzés:

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.