A jövőtől többé már nem félek:
fényes nappal ébren álmodom.
Bármennyire megviselt az élet,
ha elmegyek, vígan távozom.
Nem tudom, hogy költői póz mennyi
van a versben, ahogyan írom,
de mondhatom, éji órán semmi
nincs, mikor a Holdat bámulom.
Nem lesz fanfár, díszlövés, és semmi
nem kell: harang, zokogó gyászmenet:
Hogyha kell, hát csendben kell elmenni,
lesz talán, aki majd eltemet.
Életem, tudom, nem olyan élet,
amiért egy ifjú szív dobog,
de szebbet és jobbat nem remélek:
a világ mellettem elrobog,
nem lobog már bennem többé lélek,
csak panasz-verseket alkotok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.