Soha nem voltam senki babája,
de ragyog rám az ég.
Egyszer majd maradok fekve a sárban,
hogyha eljön a vég.
Fölemelt fejjel járok az utamon,
már nem bánt a hamis szó.
Egyszer maradok majd fekve a havon,
nekem úgy is jó.
De amíg napfény ragyog le rám
és hangosan szólhat a dal,
amíg bort kóstolhat a szám,
engem semmi nem zavar.
Hiába vágytam szép életet,
mindig eltékozoltam.
Soha se mondtam,Isten veled,
de nem élhetek holtan.
Hosszú hajamat fújja a szél
és messze viszi dalom.
Hogyha egyszer majd eljön a tél,
rám borul egy halom.
De addig, amíg ragyog a Nap,
és hangosan szólhat a dal,
ha van is, aki nálam boldogabb,
engem úgysem zavar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.