2012. március 1., csütörtök

Senki babája

Soha nem voltam senki babája,
de ragyog rám az ég.
Egyszer majd maradok fekve a sárban,
hogyha eljön a vég.

Fölemelt fejjel járok az utamon,
már nem bánt a hamis szó.
Egyszer maradok majd fekve a havon,
nekem úgy is jó.

De amíg napfény ragyog le rám
és hangosan szólhat a dal,
amíg bort kóstolhat a szám,
engem semmi nem zavar.

Hiába vágytam szép életet,
mindig eltékozoltam.
Soha se mondtam,Isten veled,
de nem élhetek holtan.

Hosszú hajamat fújja a szél
és messze viszi dalom.
Hogyha egyszer majd eljön a tél,
rám borul egy halom.

De addig, amíg ragyog a Nap,
és hangosan szólhat a dal,
ha van is, aki nálam boldogabb,
engem úgysem zavar.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.