Megrepedt pohár vagyok. Hiába töltök
eszmét fejembe, amiből verset költök.
Kifolyik mind belőlem, szétcsorog,
üresen várok minden éjjel holnapot.
II.
Megrepedt pohár az élet: tölteném tele,
lőre is folyik beléje, nem csak a hegy leve.
Vak pohárnokom, a Lét is egyre tölti azt,
és nem tekinti, úr vagyok, vagy pedig paraszt.
Bár edénye kézre áll, mégse' tudhatom,
hogy mivel telt az a pohár, míg meg nem kóstolom.
Vajon édes, mint a méz, de őrületbe hajt,
vagy keserű, mint bürök, és rám hozza a jajt?
Megrepedt pohár az élet: hiába tölteném,
elfolyik minden, és nem marad, csak ez a költemény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.