Uccára tettek, hitelem elfogyott,
a türelmi idő végül csak lejárt.
Munkahely nincs, hajléktalan vagyok,
rám úgyis majd a börtön vár.
Nagyapám is így élt, pont száz éve annak.
Akkor is a pénz osztotta az észt,
így lett hatalma sok-sok bitangnak,
így hozzák ránk ma is a vészt.
Hiába szónokol sok törvényhozónk,
attól még nem lesz több kenyér.
Kényszermunkás kezén gyérül a bozót:
ez kellett nékünk az Istenükért?
Uccára tettek, nincs tovább,
az időm végül úgyis lejár.
Minden jót, kedves cimborák,
rám az alvilág vár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.