Verset írni támad kedve,
költőnek? Ritmus robog,
és táncra perdül majd a medve,
tányértalpa úgy dobog,
hogy lánca bár nyakába vetve,
mégis táncra jár a lába,
s lányok nézik őt nevetve,
cifra, szalagos ruhába
bújva, orra előtt lejtve táncot,
hogy ruhájuk fodra lebben,
és a szoknya pördül, fordul
forgószélnél sebesebben
át a hídon, föl Budára,
míg a medve rá nem mordul
a sok cifra,szép ruhára,
míg az idő nem vet ráncot
a sok, ifjú, piros arcra,
hadd feledjen minden láncot,
csattogjon a medve talpa!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.