Én nem tudom, hogyan lehet
éveket képzelettel megfordítani.
Nem tudom, miért lehet
az érveket fordítva rám ordítani.
Talán csak én is ordítok,
merőben hasztalan,
hisz úgysem hallja senki más,
magyarról fordítok
magyarra csak, vigasztalan,
hisz lassan nem lesz folytatás.
Ha évek óta pánik életed,
és azt hiszed, hogy lassan vége már,
és számodra marad a képzelet,
ami nem ismer még határt,
csak ordíts akkor is talán,
ha hallja, vagy nem hallja más,
amíg a szíved pitvarán
nem ráng utolsó dobbanás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.