Ablakom most nyitva áll.
Mintha lenne bűvös sellő,
átölel még félhomály.
Én e tétlen ébredésben
suttogását hallgatom
lombnak, és sok szép reményem
veszte izzón fáj, nagyon.
Nemsokára mára virrad.
Újra zeng a nagyvilág.
Nem lesz égen éji csillag:
elnyeli a napvilág.
Szertefoszlik éji álmom.
Elillan a szép remény.
Én ma még álomra vágyom:
vágyam tán csak lányregény?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.