semmiről, amit tudok,
így hát mindig versben mondom újra el,
ami a szívemen: a bánatot.
Tudom: a vershez túl kevés,
ha éneked csupán magadról zengenéd.
A lélek mégis ily merész.
Vagy gyáva lesz talán, ha jő az sűrű éj?
Én évek óta folyton hallgatok.
Mit mondanék? Írásban mondom el,
és ha szólni szájjal lenne néha ok,
minek, ha nincs, aki felel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.