Néma az erdő, titkokat rejt.
Fekete fák szavától félek:
az elme a csöndben álmokat sejt.
Nem minden álom jó kedélyű.
Van, ami ijeszt, visszariaszt,
ha agyad a gond rágja, mint nyű,
formálja lelkedet, mint a viaszt.
Reccsen az ág, retten a lélek,
mert az ajtaja nyitva áll,
s ha támadnak rá az éji rémek,
amit vár már csak: a halál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.