Eléd álltam egy kedden,
nem volt ott más, mi ketten.
Elmondtam azt, mint érzek:
egész szívemből vérzek.
Tudtad, a dal Neked szól,
de szíved nem válaszolt.
Sokáig vártam választ,
az emlék is kifáraszt.
Írtam levelet, százat,
el sem húztad a szádat.
Vége lett aztán az évnek,
halkult szívemben az ének.
Azóta is csak várom,
talán még egyszer látom:
visz a villamos téged.
Közben elmúlt egy élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.