áll egy szép leány.
Napsütés, vagy hóvihar van,
szél játszik haján.
Kezében fekete rózsaszál,
úgy várja kedvesét,
fénylő, fekete szöghaját
a szél zilálta szét.
A Vigadó téri korláton
kis királylány ül.
Szeme túlnéz a határon,
a semmibe merül.
Koronájával fején,
csak egymagába' vár;
fehér lovon délceg legény
nem jön soha már.
A körtéri óra alatt
állok én, magam.
A hervadó szegfűk csokra
még kezembe' van.
Várom még a percet egyre,
ami elmúlt rég;
már nem járok fel a hegyre.
Régi az emlék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.