József Attila: Bánat
Én még nem voltam soha szarvas.
Nem képzeltem még soha azt,
hogy pár lihegő ordas farkas
lába nyomában zör'g a haraszt.
A tévedésekre nincs bocsánat,
de a szarvas-szív sohasem szorong.
Kék szemeimben a barna bánat
nékem folyton ott borong.
Agancs nem nőtt sose fejemre,
díszes korona nem fedi azt.
Nem pályázik senki helyemre:
nincs olyan úr, sem pedig paraszt.
Mégis csöndben lépek avarba:
lábam alatt sose roppan az ág.
Nem hozhat engem zavarba;
készen talál a nagyvilág.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.