Semmi sincs az életemben,
amire büszke vagyok.
Szívszorító félelemben
várom a holnapot.
Ha nem jön semmi változás,
hát csendben elmúlok én,
és nem marad utánam más:
pár ócska költemény.
Negyven éve úgy gondoltam,
nagy legény vagyok.
Táncot járni megtanultam,
és már sokat tudok.
Bár nem láttam soha többé,
el nem feledhetem,
a lányt, aki elfoszlott köddé,
és vele a szerelem.
Amit adtál, fél kezeddel
visszavetted azt,
és nem szóltál, hogy feledd el
a nyíló tavaszt.
Tudom, hogy nincs magyarázat,
bár fáj adott szavad.
Ha nem temetsz el régi lázat,
nem leszel szabad.
Harminc éve úgy gondoltam,
most már szabad leszek.
Jó eszem van, két kezem,
hát jól megélhetek.
De csődöt mondott életem,
és belül sincs változás:
a szerelem ma sincs velem,
és nem szanálhat más.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.