Erre predesztináltattam.
Csak tudnám, miért így élek!
Az ember néha bekattan,
majd lehiggad újra:
üvöltözni nincsen értelme.
A gondolat ott van, bújva;
őrült körökben jár az elme.
De nem körök azok mégsem,
hiszen egyre fogy a lét is:
örvénybe csavarodik a mélyben;
cáfolva a hipotézis,
hogy lehet élni emberül,
másként, mint véglény.
Jövő, mint múlt, elmerül.
A semmi jön, túl a világ szélén.
Éjfél felé ha kimegyek a hidegbe s belenézek a csillagos mindenbe, olyan jól esik érezni a semmit, túl a világ szélén...
VálaszTörlésVan olyan semmi, amelybe beleolvad az ember. Azt úgy hívják - te is úgy hívtad - minden. Aztán van az a jeges semmi, áthatolhatatlan, és dermesztően hidegen izzanak benne a csillagok. Vagy ködös és sötét, és sosem szakad vége.
VálaszTörlés