A neheze hátra van

Az öregek sorába léptem.
Nem kellene ennyit élnem.
Rég meghalhattam volna már,
ha nem lennék ilyen szamár.

Mit tartogathat az élet?
Keservet, attól félek.
Az öröm rám már nem talál,
amíg el nem jön a halál.

A hatvanegy ma beteljesül.
Elmém lassan az éjre ül,
nem voltam soha rá érdemes,
szeressen, akit kértem: szeress!,
és most itt állok magam,
és tudom, a neheze hátra van.