Egyre gyakrabban kapom magamat azon,
hogy egyre kevésbé érdekel már az egész.
Csak sétálgatnék a havon, vagy avaron,
és elfelejtenék mindent, ami volt nehéz.
Egyre több a dolog, ami nem érdekel,
mert eredménye nem függött tőlem soha sem,
és jobb, ha hátat fordít, mintha térdepel
az ember, és csak elveszetten sír csendesen.
Egyre gyakrabban kapom magamat azon,
hogy felfordul a gyomrom, és szinte hányni kell,
mert bűzlik minden, mint rothadó dög a napon,
és hogy nem így van, hiába mondják, nem hiszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.