Várakat építettünk
leporello-képeskönyvekből
és játék kockákból
a görkorcsolyát tetejére.
Akkoriban olvastam
a Nemo kapitányt, meg a Hódító Roburt,
a sérthetetlen, szuperbiztos, és mozgékony erőd
járt eszemben, az Übermetsch-fölény,
amely nem agresszív,
de áthatolhatatlanul megvédelmez
minden agressziótól.
Egy-két órán át szépítettem-erősítettem váramat,
aztán a délután végén
a leporellők visszamentek helyükre, a polcra,
a görkorcsolyák pedig a beépített szekrény aljába.
Várfalakat építek magamnak
verssorokból készülő leporellókból,
versekből, kézzel írt versvázlatokból,
hogy legyen egy szuperbiztos,
áthatolhatatlan erődöm az embertelenség ellen,
noha,
mint Nemo, vagy Robur,
meglehet, én is torzulok belé.
Aztán majd jön a délután vége,
az este, majd az éjszaka,
és a várfalakból papírszemét lesz,
a verslábak pedig begyalogolnak
egy sötét, bezárt szekrény aljába,
hogy elő se kerüljenek a fényre
soha többé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.