Fáraszt már úgy élnem, akár
egy pincebogár.
Nem süt a Nap, a fényteli már,
a tél hava vár.
Nincsen tűz, ha hideg sivatag
vagy te magad,
hisz' már rég a magány veri szét
a lét örömét.
Túl a vízen a két fejű vár.
Menni muszáj,
az én, szomorú síkra, ha ér,
csak semmit remél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.