akit nem kellett cipelni a hétlépés alatt!
A múlt idő már sok emléket gátol.
Van, aminek csak töredéke maradt.
A másik meg folyton billegett,
egyik lábáról a másikra állt.
Ígérhettél neki csillagot, eget,
randevúra jönni mindig derogált.
És a harmadik, aki az első maradt,
mert nyomába nem érhet senki sem!
Levelei nem értek meg egy havat,
de arca itt van még szívemen.
Holló haj, fekete szemek,
életlen, és fakó már a kép.
Még azt sem mondta, hogy "Isten veled,
ennyi sem volt, de most már elég."
És csak jönnek az arcok sorban,
vonásuk ma már történelem.
Vajon melyik arcélen lett ilyen csorba,
vált életlenné az életem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.