Én nem tudok egyszerűn szeretni.
Talán el sem hiszem, hogy azt lehet,
mert a szenvedés mindig tengernyi,
ha kit szeretsz, rád az nem nevet.
Én megtanultam érzést temetni,
aratni vihart elvetvén szelet,
a sírt nem tudtam sosem feledni,
amelybe ember szerelmet temet.
Életemnek immár lassan vége,
ezért a rezignáció, a hang.
Már nem nézek az égre, hogy kék-e,
nyájtól elkóborolt vagyok, bitang,
számomra a szép szerelem léte
elérhetetlen. Hozzá kell a rang.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.