2018. február 14., szerda

Mély az árok

Csillag nem ég az éjszakában.
Bár  gyöngy a Föld, amelyen jártam,
göröngye porlik, szétfújja szél,
mert nincs eső. Ma itt a tél.

Ujjam írja most a verset,
bár nem versírásra termett,
Ha nem simítja kéz a bőröd,
a szó, a ritmus lesz csak őröd.

Ritmus tart meg szavak között,
mint kötél halál fölött.
Bár gyöngy a Föld, amelyen járok,
talpam alatt mély az árok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.