Több különböző eredendő bűnnel élünk;
mint ködös fjord, fenyvesekkel övezetten,
úgy kanyarog velünk a sorsunk;
amin hajózunk majdnem elveszetten.
Egy kanyar, és a vízesés
robaja szinte mámorító,
magával visz, elragad a repülés,
és a völgy vize már nem a sima tó.
Ott egy fatörzs úszik rajta.
Ága-boga szerteágazó
a víz alatt. Sima tükör a felszín most,
nem látsz át rajta. Bárhogy ügyelsz,
léket kaphat a hajó.
A fekete fenyők hol komoran,
hol biztatón rád tekintenek;
a hegyoldal meredek, és az orom
szinte már megkarcolja a sötét eget.
Köd ül a völgyön. Moréna halom
akadályoz most váratlanul.
A visszhangzik hangod
a hegyoldalon. A tapasztalatokból
csak kevés hajós tanul.
Itt egy forrás fakad, vize csábító.
A szirteken zubog alá.
Megkóstolod? Mámorítóan
üdít. De nem hordozza magában a halált?
Ott folyik a bűn a vízben,
a levegő is tele van vele,
hiába tartod magad távol tőle több ízben.
A halál az ember élete.
Mint szirének csábos éneke
kísér a szellő-susogás,
majd orkán támad, és repülsz vele,
hiszed, már nem is kell többé más,
csak a szenvedély, amely magával ragad,
és ha elszáll váratlanul,
elapad a víz alattad,
hajód a pokol mélyére szállva sárba ragad,
hiába eveznél vadul,
többé, úgy látszik, már nem szabadul.
Aztán kisüt a Nap.
Mily csoda! Oly ritkán hatol át fénye
a komorló fellegeken!
Féled, gyorsan elszáll a pillanat,
amikor minden jól halad,
és hajód a szélcsendben is
simán száguld veled.
A falnak.
Egy csattanás, árboc, evező
szilánkra tört.
Segítség sehol, semmi más
nincs, csak a kőfal, amely már meggyötört.
Szirénének volt a szélcsend,
vagy talán
maga az élet kacagott
rád pár pillanaton át,
amíg a felhőkön keresztül
újra láttad ragyogni a Napot?
Több különböző bűnnel élünk.
Eredendők vagy az úton szedtük fel?
Sokszor, nem bűn ez, így remélünk.
Napsugár süt reánk? Tornádóba visz az élet?
Senki nem felel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.