hozzá vendéghajat viselt.
Bal orcáján barnás folt,
a bal, türkiz szemével figyelt
két macskát a háztetőn.
Az ereszcsatornában ült
lábát lógatva, merengőn
egy elfeledett dalt hegedült.
Mint varázslat, keringett a dallam,
kinyíltak rá ablakok, szívek,
vágy és szenvedély zengett a dalban,
a vízen túl visszhangozták a sziget
fái, a vérvörös platánok,
nem tudták sehogy sem megállni,
hogy föl ne kapják a dallamot.
Szállt a hegedűszó,
keringett a város felett,
sírt tőle a vízben úszó
dinnye, megindította a szelet,
majd alább hagyott, és végül elcsitult.
És az ereszcsatornából akkor
egy lila hajtincs elém, a járdára hullt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.