hiszen nem volt ott semmi más.
Puszta sem volt, csak az a szó,
és még az sem volt hallható,
csak egy hang, parancsoló,
hogy zengett volna a határ,
felszáradt volna minden sár,
de nem volt határ, ami zenghetett,
se sár, se hang nem létezhetett,
levegő sem volt, csak puszta tér,
ami anyag nélkül semmit sem ér;
nem volt az, csak egy gondolat,
egy villanás, amely elszalad
egy pillanat alatt messzire,
de nem volt táv; nem ment semmire,
amíg letelt a pillanat
(világok hulltak el ezalatt,
közülük meg csak egy maradt,
vagy több párhuzamos is lehet,
de ez meg ne tévesszen benneteket!)
de hatása lett a szónak ám,
mert megjelent egy fénynyaláb,
majd világossággá fényesedett,
bár senki nem adott neki még nevet.
S hogy a szó azután elhallgatott,
már minden a jó úton ballagott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.