Az égen fenn a Hold.
Ne menjünk még haza!
A szívem így sikolt.
Csendes az éjszaka,
a parton senki sincs.
virágok illata
száll rólad, drága kincs.
Lótunk-futunk, bizony
kis dolgaink után,
egész napunk iszony,
majd meghalunk bután.
Most itt a víz nekünk
tükröz fénylő eget,
s az éj, mint életünk,
még titkot rejteget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.