Haláltánc

Nekem csak egy rugóra jár agyam.
Ködös, homályos hajnalon
mintegy belé hatolva
lepi a külső pára el;
miazmás gyűlölet,
freccsenő undor, és agresszió,
ami e volt társadalomból
egymásba árad.

Néha van, hogy én magam,
habár a fegyvert mindig is utáltam,
a legszívesebben páncéltörőt ragadnék,
vagy az általános iskoláknak írt tankönyv alapján
gyúlékony koktélt töltenék üvegbe.

Hiába kék az ég felettünk,
penetráns bűz lengi át a várost,
a rothadó morál, kegyetlen önzés
gyomorszakasztó, hánytató szaga.
Kigyúrt hatalmas férfiak cibálnak négyen
rozzant véneket és nőket templomok között,
a csürhe-nép vezére páncélba öltözött,
hű híveitől úgy remeg.
Életünk remek:
oszló hullaként járjuk a táncokat
világunk romjain.
És az új világ közel,
nincs erő, amely visszatartaná.