ablaktükörben arcodat
látni, ahogyan a vonat
beér az állomásra végre.
Valaki odébb éppen játszik.
Ismétlőn sivító füttyenés.
Az idő mindenre oly kevés!
Utána nincs, csak a sivár szik.
Szürke pokróc az ég felettünk.
a MŰPA kőtömbje ránk mered.
Munkába mennek az emberek
rajokban előttünk és mögöttünk.
Cigaretta füstje az égbe száll.
Akár a meleg ölelés,
a levegő itt olyan kevés;
a tüdő zihál. Vár a halál.
Tócsányi égbolt az életünk,
egyetlen fuldokló zokogás,
könnyekből víztükör, semmi más.
Fölszárad, s már nincs az ég velünk.
Köd. Szürke, reménytelen.
Nem látni benne arcodat.
Elveszítettem harcomat,
a ködbe fut velem életem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.