Magába zár, s kivet a világ.
Havon fekszünk sivatagban, fagyban,
a hideg minden szívet kirág.
Ha elesel, sújt a törvény kardja:
lábad vágja: maradj a havon!
Sikoltoznál? Nincs, aki meghallja.
Hangosabban bőg néhány barom.
Menedék nincs sem belül, sem kívül.
Hont nem lelhet itt a hontalan,
amíg szíve dobban. Mire kihűl,
lesz halálában majd gondtalan.
Nincs közösség. Farkas fogak tépnek,
maró nyál, ami sebbe csorog.
Még hangját sem hallani a népnek,
hogy mint tenger, tajtékzik, morog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.