Amit adtam, az már mind tied,
visszavenni azt sosem lehet.
Vissza nekem te sem adhatod;
amit adtam, mind nekem ragyog.
Most is hozzád szól a vers, tudod.
Ne szólj, ne mondd, hogy nagyon unod,
hiszen nekem a vers életem,
mi is lenne nélküle velem?
Lábad elé rímeket rakok,
a sorokban szíved ott dobog.
Hiába ment el már annyi év,
a múló idő semmit sem ér.
Életünk, mint jó bor, nemesül,
ha próbálunk élni emberül.
Ami volt, meg nem tagadhatom,
el nem veszi semmi hatalom.
Amit adtam, minden a tied,
gazdagítsa gyémánt szívedet,
hiszen a fénye rám is ragyog.
Akkor is, ha sötétben vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.