Erősen jön már az este.
A vonat nem vár, ő nem siet.
Arcod színesre festve.
A reklám fénye. Amúgy a smink
teljesen hiányzik róla.
Csevegünk, érdektelen.
Még vér sem cseppen le a hóra.
S azután haza, és a vers,
mondod is, és olvasom,
gyermeknek írsz ma. Én ballagok
a még le sem hullott havon.
És nincs lovas, a patazaj
sem csattog hátam megett;
a metrólépcsőn fölfelé
sem számlálok lépéseket.
Visz a vonat. Én nem megyek
sem utánad, sem veled.
Redőnyt húzok le arcomon,
elölöm az érzéseket.
Az a fehér kardvirág
vörössé már sosem lehet,
hisz' vele már nem döfhetted át
búcsúzáskor a szívemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.