Nem marad ám semmi e korból sem,
csak a kép, meg az írás.
Gondolat, érzés, életmód
elmúlik, mint az idő.
Dőlnek a tornyok, a templomok,
és romokon csak a sírás
könnyeit issza bozót,
a rajta növő.
Nem marad ám semmi e korból sem, csak a jel:
csak a kép, meg az írás.
Jól gondold meg, mit vet
még a papírra kezed!
Érzéseknek, gondolatoknak sírt ás
végül az élet,
feledés jön, minden mást
mélyre, a földbe temet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.