2018. január 4., csütörtök

A sánta nők bicegése ködös hajnalon

Már nincsen semmi, csak a szürke köd,
két sánta nő, amint biceg kabátok között,
éves fűtésszámla, amely behajtásra vár,
tahó utastárs, amíg nem jön a halál.

Sötét az éj, a felhők földig lógnak.
Nagy a keletje pálinkának, bornak.
Lezüllő nép ez, öntudatlan barom:
örömmel képez vérfoltokat falon.

Fák törzsein még lámpafüzér kúszik,
a Dunában hulla, nem dinnyehéj úszik,
gumicsizma-halaknak is vége,
hogyan nézhetnénk egymás szemébe?

Hol vannak a költők, meg a csecsszopók?
Eltántorodnak innen milliók,
szürkévé válnak az izzó jövők,
lassan bicegnek el a sánta nők.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.