két sánta nő, amint biceg kabátok között,
éves fűtésszámla, amely behajtásra vár,
tahó utastárs, amíg nem jön a halál.
Sötét az éj, a felhők földig lógnak.
Nagy a keletje pálinkának, bornak.
Lezüllő nép ez, öntudatlan barom:
örömmel képez vérfoltokat falon.
Fák törzsein még lámpafüzér kúszik,
a Dunában hulla, nem dinnyehéj úszik,
gumicsizma-halaknak is vége,
hogyan nézhetnénk egymás szemébe?
Hol vannak a költők, meg a csecsszopók?
Eltántorodnak innen milliók,
szürkévé válnak az izzó jövők,
lassan bicegnek el a sánta nők.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.