Rázza az ágait és gyökerét.
Közteres odaát homlokot ráncol:
nem látott ilyet ő sose még.
Nincs zene, mégis ritmusra reccsen
sok ezer gally, ág, és a fatörzs.
Pördül a korona, egyre kecsesebben.
Rá ne szólj, mert szégyenlős!
Táncol a tölgy, a törzse csikordul,
hajlik az ág az ablak alatt.
Menne a Hold le, de visszafordul,
bár idejéből alig maradt.
Röppen a sár, de a tölgyfa ma táncol.
Vígan járja a vén legény.
Nincsen gyökér, ami földhöz láncol,
élni ilyenkor van remény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.