2018. január 4., csütörtök

Cinikus, rossz, öreg

Soha nem akartam cinikus lenni,
de régen nem hiszek benne,
hogy az élet más, mint a büdös zokni.
Vajon más mit tenne
helyemben, amikor az évek
elszállnak fölötte,
és a boldogságtól lehet részeg,
ha látja, mi van mögötte?

Soha nem akartam verseket írni,
de a napló olyan snassz,
és máshogy az életet nem lehet bírni,
ha rád jön a rossz passz,
és nincs, akivel megbeszélhetnéd,
a szíved miért árva,
és hogyan is készítsd fel az elméd
az utolsó utazásra.

Soha nem akartam ilyen rossz lenni,
de ezt hozta az élet.
Kenyérre lehetne engem kenni,
de nincs kenyér, attól félek.
Amit mások kenyérnek látnak,
az lehet prokrusztrész ágya,
bár nem szagosabb, mint az átlag,
mégis úgy érzed, trágya.

Soha nem akartam megöregedni,
de öreg voltam mindig.
Hogy' lehet olyan embert szeretni,
aki kívül áll egy szintig,
és egy helyzetben azt keresi,
hova vezet ki ajtó,
és hogyha még olyan mózesi is,
a nyomor hét szakajtó?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.