Nem emlékszem a gyermekkoromra.
Nem volt szép. Felejteném.
Csak az égből szálló, fekete koromra.
Ez az emlék marad enyém.
Vagy nem az én emlékem lehet
a külváros füstje-korma?
Nem éltem ott telet,
tavaszt sose, bomolva.
Jól emlékszem mindre,
ami utána volt.
Úgy vágytam élő kincsre,
akár a holt,
amint életre vágyna,
ha lehetne még.
Mert vágyának tárgya
kevés volt. Nem volt elég.
Gyermekkoromra
ma már rég nem emlékezem,
s nem várok napfényre, borra.
Hiszen csak szálló füst, korom az életem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.