Ki-ki

Van, aki folyton kiabál.
Mások a fejükben ordítanak.
Belül. A néma félre áll,
de magától el nem menekül.

Van, akit csönd vesz körül,
mint mélytengeri búvárharang.
Más a társaságnak örül.
Aztán mind a fűbe harap.

Van, aki megjárja a poklot.
Másba meg a pokol jár bele.
A lustát szidják, mint a bokrot,
más robotol, amíg lóg a bele.

Van, aki folyton teszi a szépet,
és kártyán soha sem veszít.
Más leállítja a munkagépet,
úgy szidja a tőkés istenit.

Van, aki jászolban születik.
Van, akit disznók zabálnak fel,
más alig bír várni szüretig,
és keresztet soha nem venne fel.

Van, aki kimászik minden gödörből,
mást úgy géppuskáznak bele.
Van, aki furton-furt flörtöl,
mégis szűz marad kebele.

Van, aki közhelyeket szajkóz folyton,
és egyre árad  belőle a szemét.
Ócska verseimet én is ontom,
de el ne vegyék az olvasás örömét!