Áll ma a csend a garázsban.
Nem moccan a levegő.
Ennyi elég, hogy belássam,
az élet itt leverő.
Volt, hogy a fény zuhogott át
a mára törött üvegen,
a szerelő gödörnél ott állt
a fiatal, szép szerelem.
Lábnyoma látszik még ma:
az alja-betonba fagyott.
Névvel vésett tégla,
mára csak ennyit hagyott.
Most csend áll a teremben.
Kiürült már a garázs.
A rég megdermedt csendben
felzümmög egy kósza darázs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.