Folyton a vart kaparom magamon.
Sebeim hegedését nem szeretem.
Azt, ami volt, soha sem tagadom;
földre terít, hogy nincs szerelem.
Folyton a múlton jár az agyam:
mi a bűn, amiért most bűnhődni kell?
És büntetés-e a lét, ami van?
Hosszú-e még? Ez érdekel.
Folyton az ösvény jár az eszemben,
és körülötte a kusza bozót.
Más majd balra térne helyemben,
ha arra utat lát, lelombozót?
Egyre az út jár folyton fejemben.
Jártat a járatlanra cseréld?
Mit tett volna más a helyemben,
aki tűzhelyt, családot remélt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.