Ha hiányzik a lét egy aspektusa,
válik olyanná, mint véres tusa
állig csillogó páncélba öltözött
nehéz vértes, vasas lovagok között.
Ha pajzsomon fényes csatabárd csattan,
szikra száll, megrendítő ütést kaptam,
szikla-szilárd mégis, ahogyan állom.
Megpihenni? Csupán egy kéjes álom.
Ütés zúz, morzsol péppé elmét, szívet,
világod szűköl, már csak piciny sziget,
virágot nem terem; por fedi, hamu.
A hiány marad. Kimondani tabu.
Tusádat meg úgysem nyerheted soha.
Feladod? Vívod? Mikor vagy ostoba?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.