még visszanézek:
mennyi kacattal vagyok tele,
amit felhalmoztak az évek!
Kell-e ennek csak a fele?
Emlékek, vágyak, gondolatok
garmadája: szemétre való.
Minek is lenne gondom rá,
ha úgyis mindent ellep a hó?
Egy törött szerelem,
egy horpadt bádog-jövő,
festett, színes álomvilág,
elhagyni! Nem is elképzelhető,
hogy a semmin innen mi vár még rád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.