Fejemen kalapot hordok.
Vén barom.
Talán sohasem voltam boldog.
Nem akarom
tudomásul venni,
hogy jön a vég,
hogy el kell menni.
Maradnék még.
Csak fejben élem az életet,
virtuálisan,
bár hallottam már: ég veled,
mint annyian.
Fejem felett csak ritkán napos,
inkább szürke az ég,
de a jövő talán nem ilyen lapos.
Maradnék még.
Fejem szinte áll andóan zeng.
Megütött harang.
Az ember néha elmereng:
na, most mi van?
Lágy is volt ez a rideg táj.
Az volt már rég!
De búcsút venni némileg fáj.
Maradnék még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.