Már ajtómon dörömböl az elmúlás.
Százszor fizettem hitetlenségemért.
Tudom, alig akad, aki most megért,
de nem voltam csókkal áruló, Júdás.
Én nem akartam az új száműzetést,
amely csönddel vesz körül, mint sivatag,
ahonnan hiányoznak mind a szavak,
és nem hallani mást, csak a szívverést.
Éltető fényem perzselőre fordult,
és kitárult előttem az alvilág.
A Styxön túl Cerberus állt őrt zordul:
"Neked így nem lehet helyed ideát!
Majd, ha a világ még néhányat fordul,
jöhetsz át a folyón. Addig várok rád."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.