Miákol, mint macska,
úszik, mint a kis halacska,
s poharába bort is tölt ő.
A költő nem csak ír,
de kelta, német és magyar,
ha népét, nyelvét szaggatja agyar,
fáj; a költő sem fakír.
Ír a költő, japán, orosz,
meg magyar, meg kínai.
Öröme és kínjai
versben szólnak, ha jó, ha rossz.
A költő ír. Vagy olvas.
Olykor hallgat is sokat.
Néha meghall másokat,
s a vershez nem kell este, holdas.
Elég, ha látja, hogy a macska
parton ülve néz a tóba.
Ez máris egy elmepróba
versre: mit lát víz alól a kis halacska.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.